Szondi utcai szuterén lakás, pici, kihalt előkerttel, vaskapuval.

A lakás külső szobája van berendezve a kezelésekre és tanfolyamokra. Barátságos hangulat, egzotikus füstölők illatával átitatott szoba, sok-sok gyertyával és angyalok képeivel a falakon. Egyszerű berendezés, párnák, illóolajok és az elengedhetetlen fekete macska .

Jól érzem magam.

Egy nagyon vékony, világos göndörhajú, meleg tekintetű nő nyit kaput. Azonnal tegeződünk......nem is volt kérdés.

Bemegyünk, felakasztom a kabátom, leveszem a cipőm és belebújok egy előkészített papucsba, amire igazából semmi szükség nem volt, mert hatalmas szőnyeg borítja a padlót és meleg van.

Kellemes illat.

A nőt Katának hívják.

Beszélgetünk arról, hogy miért is vagyok itt pontosan. Elmeséli hogy "beszélget" az angyalokkal és reiki mester is, tehát tisztába kerültem az energiáival. Tudom, hogy biztonságban leszek.

Elmondja, hogy mi is fog történni itt tulajdonképpen..

Nem vagyok igazán kipihent (bár kritérium volt) és enni sem ettem egy falatot sem, csak a reggeli kávé lötyög a hasamban.

Egy kinyitható, narancssárga kanapé a szoba egyik sarkában.

Én a szélén ülök és hallgatom Katát.

Biztosít róla, hogy az eljárás nem kockázatos, mert a reiki segítségével védelmet nyújt nekem és elősegíti, hogy ne a képzeletem játszon velem, hanem az elmém valóságos, előző élet beli emlékeket hozzon a felszínre, valamint elmondja, hogy csak olyan eseményeket fogok megélni, amiket pszichésen el tudok viselni.

Már nagyon kíváncsi vagyok.

Megbízom Katában.

Kéri, hogy feküdjek az ágyra, közel a széléhez, hogy el tudja végezni rajtam a meditációt megelőző reiki kezelést, mely a megfelelő nyugalmamat biztosítja.

Nem vagyok ideges, sem nyugtalan.

Kata betakar, én pedig csukott szemmel pihenek és lazítom magam az agykontrollban tanult módszeremmel.

Kata fellép az ágyra a baloldalamon, ahol még 2 embernyi hely van, egy gyertyatartóba speciális beavatott gyertát helyez és meggyújtja. Csukva a szemem, ezeket csak az ő elmondásából tudom. Lelép az ágyról és mellém ül egy puffra.

Mielőtt bármit csinálna, mindenről tájékoztat.

A homlokomra helyezi bal kezét, a másikat pedig úgy érzem, hogy a hasamra. Utóbb kiderült, hogy a jobb keze nem volt a testemen, csak az energiaáramlást éreztem ilyen intenzíven. Érdekes volt ráébredni, hogy mire képes az egyetemes energia.

2 másodperc és érzek a homlokomban egy pulzáló erőt, amely lila színű képet vetít a fejembe. Egy lila folt, ami lüktet. Jó érzés és tapasztalom, hogy valóban mélyebben ellazulok. A hangok távolabbinak tűnnek, a fejem pedig kellemesen zsibog.

Elveszi a tenyerét a homlokomról és egy védelmi szimbólumot tesz rám (reiki).

Érzem az energia erős áramlását körülöttem és a testemben. Korog a gyomrom, vibrál a szemhéjam és az ujjaim alig láthatóan rángatóznak.

Teljesen ellazultam. Olyan, mintha a fejem belsejében lennék és a testem csak egy doboz, amelyben engem tartanak 

Nem furcsállom a dolgot....valahogy olyan természetes.

Meditációm kezdetét veszi.

Kata beszél hozzám és utasít, hogy képzeljem magam egy réten, ami nagyon kellemes és szép és megnyugtató. Én egy búzatáblát látok. A rét képét hiába erőltetem, nem megy. Hagyom, hogy maradjon a búzatábla, melynek a közepén egy világos színű kockás takaró van leterítve. Ott állok meztelen lábbal a takarón.

Meglátom a fát, amelyre Kata kért, hogy keressem meg.

Odamegyek és alaposan megnézem. A fa törzse vastag, fekete és nagy göcsörtök vannak rajta. Ágas-bogas, a kisebb ágai is csomósak és kuszák. Elgondolkodom rajta, hogy ez rosszat jelent-e?

Nem volt időm tovább mélázni ezen, mert fel kellet repülnöm a fa tetejének magasságába.

Volt nálam egy ezüstfonal. Az egyik végét jó erősen rákötöztem egy biztonságosnak tűnő ágra. Kicsit félelmetes volt az érzés, mert felderengett, hogy hallottam én már erről a fonal dologról és ha elszakad akkor bajok vannak stb., de Kata azt mondta hogy kockázatmentes a meditációs eljárás, hát hiszek neki. A biztonság kedvéért még kétágar is összebogoztam (egyikhez a fonal volt csomózva) , hogy le se tudjon csúszni az a fonal  , majd a másik végét megfogtam. Nem kellett törődnöm a hosszával, mert akkorára tudott nyúlni, amekkorára csak szükség van.

Talpammal a föld felé, vigyázállásban emelkedni kezdtem az ég felé. Már a felhők fölött jártam, elhagytam a külső sztratoszférát is és kint voltam a világűrben. Lenézve láttam a földgolyót, amely egyre kisebb és kisebb lett, míg egy etlen apró ponttá zsugorodott és eltűnt. Csak a fonál volt, amelyet lazán kezemben tartottam és én a nagy sötétségben, ahol csak pici csillagok vettek körül. Leírhatatlanul különös érzés. Gyönyörű volt. Körülölelt egy kellemes fény.

A fény egyszer csak elengedett és zuhanni kezdtem a mélybe, vissza a föld felé, de továbbra is vigyázállásban (úgy látszik ez a dilim), talppal a lefelé.

Nem féltem egy pillanatig sem.

Már láttam a felhőket, aztán a településeket, végül földet értem.

       Láttam a lábaimat (oldalról), ahogy meztelen talpakkal állok egy vizes utcán. Esett az eső, ronda, nyirkos idő volt. Sehol egy lélek.

Balra kinéztem a lábam mellett .

Kereszteződést láttam egy főutcával úgy 150 méterre. Autók jöttek-mentek, volt közöttük taxi is. (később a neten megtalálta a testvérem az általam leírtak alapján :   és  )

A járókelők nem törődnek egymással. Szürke házak. Mintha Anglia egy városában lennék. Nem tudom beazonosítani.

Kata kérte, hogy nézzem meg magam, oly módon, hogy a lábamtól felfelé haladok.

Még mindíg meztelen lábakkal álltam a szemerkékő esőben. Lábam alatt grafit kockakő. Színes, virágmintás szoknya van rajtam. Vékony vagyok. Fekete övet és szintén apró virágokkal tarkított blúzt viselek. Úr isten! Roma vagyok.

Nem akarom kimondani hangosan, pedig Kata kér rá.

- Roma vagyok.- mondom neki.