::: A fülproblémák lelki háttere :::

                                 ... a füleden ülsz?

Az emberi fül 0-120 decibelig terjedő hangerősséget képes befogadni anélkül, hogy károsodna, és ezzel felülmúl minden létező, ember alkotta műszert. Hangnak nevezzük a levegő hullámszerűen továbbterjedő periodikus sűrűsödését és ritkulását. A fül szerepe, hogy ezt a rezgést átalakítsa folyadékrezgéssé, majd idegimpulzusokká, és ezáltal létrehozza a hallást. De más dolog a hangot fizikailag érzékelni és hangélményként lelkileg feldolgozni.

Hogy milyen fontos érzékszervünk, azt tudjuk.

Hiszen ahhoz, hogy egymás gondolatait zavartalanul kicserélhessük, fülre van szükségünk, és ez nem lebecsülendő körülmény, tekintve, hogy mindenképpen egymásra vagyunk szorulva, és e mellett mégsem vagyunk megközelíthetőek egymás számára.

A rosszfülű embernek nincs meg a lelki egyensúlya. Bármilyen pozíciót töltsön is be, bármilyen funkciót teljesítsen, bármilyen eredménnyel, az egyensúlytalan lélek mindig disszonanciát teremt az életében. Kételyekben hivatása és felfogása közötti visszásságában, önmagával, vagy az emberekkel való meghasonulásban, dinamikus indulatokban merül fel ez a disszonancia.

Ez a lelki egyensúlytalanság okozhat tériszonyt, nagyfokú fejzúgást, szédülést, ami elég gyakran elő szokott fordulni, járási bizonytalanságot, amely esetenként és leginkább érelmeszesedéssel párosul.

Mi más lehet az oka annak, hogy a test elveszíti az egyensúlyát, mint a lélek egyensúlytalansága, és mi lehet az oka annak, hogy a lélek elveszíti az egyensúlyát?

A meg nem értés. A füllel, illetve hallószervvel kapcsolatos betegségek lelki oka tehát: a megértés hiánya. Ami a fizikai életre nézve a mérséklet, az a lelki életre nézve a megértés. Mindegyik az adott létforma tengelyeként szerepel. Ha ez a tengely kimozdul, a lélek kibillen, félretolódik, elveszti biztonságát.

Visszakaphatja egyensúlyát a lélek, hogy míg másokra rászorul, elsajátítsa a megértést. Aki nem hall, annak az élete tele van félreértésekkel, a megértésnek e negatívumával. A megértés ugyanis nem más, mint az alázat. Az alázat inkognitóban jár a földön, mert a gőg kitiltotta innen. Ezért a szívek mélyére húzódva a lelkiismereten keresztül üzenget az embernek, „sugdos”, hogy el ne árulja kilétét. Lelkiismeret színtere a SZÍV.

A hallással is hasonlóképpen vagyunk, mint a rövidlátással, azaz ember, aki a környezetében lévő valamely másik ember hangját nem akarja hallani, az előbb utóbb másét sem fogja.